Igaz, február még téli hónap, de a napok egyre hosszabbak, és a hőmérő higanyszála pedig már felmegy 10 ° C-os szintre. Bármilyen elfoglaltak a méhek, ezeket a gyönyörű napokat rögtön a méhkas első tisztítására használják. A télen elpusztult társaikat kihozzák a méhkasból, és a szabadban ürítenek. Az egészséges méh soha nem ürítene a saját otthonában. Ennyi állat mellett ez egyébként hatalmas szennyezéshez vezetne.

Amikor márciusban a réteken virágzik az első krókusz, a méhek aktivitása fokozódik, a királynő elkezd tojást rakni. A méhész ellenőrzi, hogy a méhek átélték-e a telet, és mi a fészkelési tevékenység állapota a kaptárban. A téli méhek lassan elérik életük végét, de a nyári utódokat így is felkészítik. Az utódok között vannak drónok is. A hím méhek kisebbségben vannak a telepen. A mintegy 65 000 egyeddel rendelkező családban csak 1500 hímnemű egyed van. Ez valamivel több, mint 2 %-nak felel meg.

Az egyedek minden nap egyre erősebbek. Áprilisban újból teljes méretűre nyitják a méhkas kijárati furatait, hogy ne akadályozzák egymást be- és kirepüléskor. Ekkor a méhek rendkívül elfoglaltak, mivel sok gyümölcsfa, például cseresznye, alma és körte ilyenkor virágzik. A méhésznek most is sok a dolga, mert a szorgalmas munkásoknak friss elválasztó falakra van szükségük ahhoz, hogy méhsejteket építhessenek, amelyekben tárolhatják az összegyűjtött pollenből és nektárból előállított mézet. Eközben a drónoknak nincs más dolguk, mint segíteni a királynőt, aki ekkor napi 2000 tojást rak.